Chicago White Sox Hungary

OpenOffice.org-táblázatomat böngészve úgy látom, éppen 10 meccsel ezelőtt jelentkeztem legutoljára, szóval bizonyosan várjátok már, hogy olvashassátok abszolút érdekfeszítő, legújabb írásomat.

De előtte az eredmények:

• 05.11., p, Royals W 5-0
• 05.12., szo, Royals L 5-0
• 05.13., v, Royals L 9-1
• 05.14., h, Tigers W 7-5
• 05.15., k, Tigers L 10-8
• 05.16., sze, @Angels L 7-2
• 05.17., cs, @Angels W 6-1
• 05.18., p, @Cubs W 3-2
• 05.19., szo, @Cubs W 7-4
• 05.20., v, @Cubs W 6-0

Összesített W-L mutató: 21-21 (.500)
Hazai W-L mutató: 7-12 (.368)
Idegenbeli W-L mutató: 14-9 (.609)
Szerzett-engedett runok: 174-165 (+9)

Az AL Central állása:

A szezon eddigi részét könnyen fel lehet bontani három darabra. Jó kezdést (10-6) követően erős visszaesés (3-11) volt tapasztalható, de azóta ismét javulnak az eredmények (8-4). Szépen hullámzik a teljesítmény, azonban egy, a White Soxhoz hasonló stádiumban lévő csapatnál ez teljességgel természetes jelenség. De még néhány napon belül is észrevehető ez, nézzünk csak a fenti listára. A KC elleni második és harmadik meccsen összesen egyetlen szerzett run, majd a következő kettőn 15.

Szezon előtt írtam én is, és sok helyen kint is lehetett olvasni, hogy ennek a csapatnak az eredményessége a lineupon fog múlni. Nos pont ez az a rész, ami sehogy sem akar konzisztensen működni. Fellángolások persze vannak, de ez édeskevés a tartósan .500 feletti mutatóhoz. Így hát marad ez az egyszer fent, egyszer lent játék, aminél rosszabbat, ill. frusztrálóbbat én személy szerint el sem tudok képzelni. Ennél még az is sokkal elviselhetőbb lenne, ha az esélytelenek nyugalmával ülhetnék le nap-mint-nap a notebookom elé. Persze az élet nem kívánságműsor, miért is lenne bármi a kényem-kedvem szerint?!

A rotation minden tagja túl van újabb két starton.

Jake Peavy túlvan első idei rossz meccsén, a Tigers ellen nagyon megszenvedett, 6 runt is engedett, de annyi baj legyen, hisz' a Cubs ellen újra az idén Cy Young-formában dobó „Jakemeister”-t láthattuk: 6.1 shutout inning, 7 K-val fűszerezve. 9 meccséből 8 alkalommal hozott quality startot, több mint nagyszerű eredmény. Fontosabb statjai még mindig zseniálisak: 9 GS, 64 IP, 2.39 ERA, 6.61 H/9, 1.55 BB/9, 7.73 K/9, 0.95 WHIP. Nagyon jó érzés látni ezt a Peavyt, főleg, hogy már régen leírtam, amiért lassan időszerű is lesz elnézést kérnem tőle még akkor is, ha aligha olvasta a zrikáimat.

Ha így folytatja, simán All-Star is lehet, és akár még trade-értéke is lehet, mert azt azért továbbra is kizártnak tartom, hogy a jövő évre szóló 22 millió dollárról szóló csapatopciót lehívja a Sox, dobjon akárhogy. Persze aztán bármi lehet, elvégre még mindig csak 30 éves, és Johnny Danks egyelőre (nagyon) nem úgy fest, mint a staff ásza. Jake ellenben határozottan úgy fest, úgy a pályán, mint a dugoutban.

Ellenben Johnny megint az inkonzisztencia mintapéldányaként „tündököl”. A detroitiak ellen már 3 inning után le kellett rántani a pályáról, azonban a Cubs elleni első meccsen zseniális volt, 6.1 inninget hozott le earned run nélkül. Nem értem, mi van vele, egyszer 3 walk 3 inningben, aztán 1 walk 6 inning alatt. De legalább a strikeoutok konstansan nem jönnek neki. Statjai csúnyák: 9 GS, 53.2 IP, 5.70 ERA, 9.56 H/9, 3.86 BB/9, 5.03 K/9, 1.49 WHIP. Persze slow starter, mondtam már, de most már ideje lenne neki is felébredni.

Gavin Floyd követte Johnnyt ebben a 10 napban, csak pont fordított sorrendben szállítva a jó és rossz meccseket. A Royals ellen 7.2 shutout inning, majd az Angels ellen 7 ER. Tovább súlyosbítva a ténnyel, hogy az addig összesen egyetlen HR-t ütő Albert Pujols 3-run HR-t lőtt ellenében. Persze Gavin még ezzel együtt is nagyszerű idén, sokkal jobb mint vártam. 8 GS, 52.1 IP, 3.44 ERA, 7.05 H/9, 2.41 BB/9, 7.91 K/9, 1.05 WHIP. Még a végén, 2-3 év csúszással beváltja a hozzá fűzött reményeket... ha és amennyiben nem lesz elcserélve a trade deadline-ig. Mert ilyen játékot mutatva azért neki is lehet értéke a piacon.

Chris Sale máris visszatért a rotationbe, és legalább rossz is. Azaz, nem is rossz, hanem inkább csak nem meggyőző. 5.1 inningnél tovább egyszer sem bírta, ami azért baj, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyrészt ez első éve kezdőként, másrészt min ment át az azt megelőző napokban, hála Robinnak és Coopnak. Mindenesetre így utólag elég cikire sikeredett ez az egész sztori. Legszívesebben nevetnék rajta. De nem tudok.

Phil Humber kimászni látszik a perfect game hangoverből, két startján 13 inning alatt csupán 3 runt engedett, miközben 10 vesrsenyző szellemű ütőjátékost küldött vissza saját dugoutjába K-val a neve mellett. Végre hozza a first pitch strike-okat, okosan támadja a strikezónát, és ami még fontosabb, érzi is azt. Már-már a tavalyi játékát idézi, de azért a három rossz startért is megérte az a perfect game... a W még várat magára, de majd jön az is. Anno Mark Buehrle-nek is csak a PG utáni 9. kezdésén lett meg az első W... szóval ezzel sincs semmi baj.

Ha még Johnny is visszatalálna a jó játékához, ez a csapat nagyon komoly dolgokra lehetne képes. Mert ez a Tigers nem tűnik olyan nagyon kiemelkedő csapatnak, legalábbis egyelőre.

A bullpenben szépen, lassan mindenki a helyére kerül.

Az utolsó négy save szituációban Addison Reed kapott lehetőséget, és háromszor NAGYON simán le is hozta az inninget, egyszer akadtak kisebb nehézségei, de az belefér. Közte egyszer non-save szituációban csúnyán megütöttek – 6 ER – ezért vannak nem túl szép statjai.

A lényeg, hogy eddig 4/4, ami a save-eket illeti. Fastballja továbbra is halálos a maga 96-98 mph-s sebességével.

A meglepetésember továbbra is Nate Jones, aki az utolsó két alkalommal már 3 runnál kisebb vezetésnél jutott szóhoz, azaz mint setup man. Meg is oldotta a maga feladatát nehézségek nélkül. Szintén félelmetes fastballja 97-99 mph-s, de legutóbb belecsippantott a 100 mph-ba is. Nagyon jó lesz a kölyök, tetszik, hogy milyen hidegvérű.

Jesse Crain visszatért sérüléséből, minek következtében Eric Stults lett kijelölve áthelyezésre („designated for assignment”) és a San Diego Padres el is vitte waiveren keresztül. Szóval a kanadai visszatért, és egy jó valamint egy gyengébb outingon van túl, mindenesetre a lényeg, hogy egészségesnek látszik. Még egy-két meccs tétnélküli helyzetben, aztán lehet újra gyűjtögetnie az előnytartásokat.

Hector Santiago immáron middle inning reliever, és ez jót is tesz neki. Gyakorlatilag csak fastballt dob ő is, 93-94 mph környékén, de legalább eredményesen. Meglepő, hogy screwballját mennyire nem használja, mikor kvázi amiatt került be a csapatba.

Matt Thornton bekaphatja a f... idén sem az igazi. Úgy adja le a meccseket, mintha lefizették volna. Három blown save nagyon rövid időn belül, az idegszálaim nem túl nagy lelkesedésére. Nem tudom mi van Mattel, de jó lenne túladni rajta, mert nem nagyon látom nála azt, hogy kilábal ebből a helyzetből.

Will Ohmant hagyjuk, szóra sem érdemes, amit művel. Az már sokkal inkább anyázást érdemelne, hogy Robinék sem veszik észre, hogy Will totál reménytelen, és véletlenül sem szabad beküldeni vezetésnél/döntetlen állásnál, mert úgyis elbassza. Ki kellene vágni őt is.

Szóval a bullpen döcög, de legalább a fiatalok lassan a helyükre kerülnek, és bizonyítanak is.

A catchereknél sok említésre méltó változás nem történt, bár AJ átesett egy kisebb hullámvölgyön, az utóbbi meccseken újra szállítja a clutch ütéseket és így az RBI-okat (jelenlegi 27 run batted inje a második legtöbb a Soxban). Jelenleg is .300 felett üt, és már most 6 HR-nál tart, mikor tavaly csak 8 volt neki. Tyler [Flowers] nagyon minimális lehetőséget kap, és bár ütésben sok mindent nem csinál – bár tegnap pont lőtt egy monster HR-t a left field irányába a Wrigleyn – a bázisfutókat szépen sorjában küldi haza a kettes bázisnál. Ezutóbbi igaz AJ-re is természetesen. Természetesen?! Tavaly nagyjából ligautolsó volt AJ és Ramón Castro e kategóriában. De hát Mark Parent érti a dolgát.

Az infielden viszont folyik az élet, előbb Brent Morel háta adta meg magát, majd Paulie-t dobta Jeff Samardzija arcon/szembe, aminek köszönhetően PK elég rosszul néz ki azóta.

Szerencsére Paulie esetében csak day-to-day komolyságú a sérülése, állítólag kedden már játszhat a Twinkies ellen. Ellenben Morelnél alakul a 15-day DL, és várhatóan nem is fog visszatérni a lehető legrövidebb időn belül. Ugyan még nem hivatalos, de Robin már kész tényként mondta, hogy Orlando Hudson érkezik Morel helyére/Beckham háta mögé. Bár ez így nekem nem kerek, de majd lentebb kifejtem, miért.

Hülyén hangzik, de Morelért nem kár, mert ütésben konkrétan SEMMIT nem csinál. Bárki fogja pótolni, csak jobb lehet nála támadásban.

Alexei továbbra is clutch, ha már nem üt jó átlaggal, és a szokott módon minden playt megcsinál shorton. Ugyanígy Beckham, aki talán-talán kezd ébredezni, legalábbis hozott már egy game winner 9. inninges HR-t is, és az utóbbi 2 hétben .250 környékén üt, ami mindenképp fejlődés az .150-hez képest. Persze ez így még mindig lófasz és esti fény, de legalább már nem fekete lyuk. (Jajderossz volt, tudom.)

Az outfielderekről viszont csak a legszebbeket lehet elmondani. Fieldingben szinte hibátlanok, egy Ríos dropot leszámítva. Viciedo hozza a kötelezőt, és a slow startján is kezd túllépni, az utóbbi meccseken brutális, amit művel. 7 meccsen 4 HR, 10 RBI, és Paulie kiesésével máris a cleanup spotban találta magát a batting orderen.

De teljesít ott is, gondoljunk a Cubbies elleni 2-run homárjára példának okaként. Szóval Tank jelenleg .248-as átlaggal bír, 7 HR és 15 RBI mellett, utóbbi két adatt 162 meccsre kiszámolva 27 HR és 58 RBI lenne. Előbbi adat pedig határozottan gyönyörű lenne első teljes évére.

De Aza centerfielden tökéleteset játszik, és már látszólag is kezd az OF vezére lenni, sokszor rászól az adott corner OF-re, hogy hagyja neki a flyoutot, majd ő leszedi azt. Ahogy kell. Emellett továbbra is nagyszerűen üt (.288) és 21 sétája a második legjobb csapaton belül. Ennek az eredménye egy nagyon SZOLID .368-as OBP, ami a leadoff hittertől nagyszerű. Lillibridge-től átvette a vezetést a lopott bázisok terén, immáron 8 stealnél jár 11 próbálkozásból. Nem cserélném el egyetlen másik CF-re sem a ligában. Ha hiszitek, ha nem. Na jó, Josh Hamiltonra talán, de ő meg nálam tuti nem CF lenne.

Ríos, ha még véletlenszerűen lőne egy-egy HR-t is, hozná, amit várok tőle. Sallang nélküli játék RF-en, .280 környéki átlag, és CLUTCH ütések. Viszont a powerje megjöhetne, mert ez így azért kevés.

Nem véletlenül hagytam a végére Dunnt. FENOMENÁLIS! Így csupa nagybetűvel. Én már most elfelejtettem a tavalyi égbekiáltó betlijét. 14 HR, 32 RBI jelenleg, előbbi a második legtöbb az NL-t is figyelembe véve, utóbbi a negyedik legjobb az AL-ben.

Az érzékeltetés kedvéért, hogy milyen monster számok ezek, 162 meccsre ez 54 HR és 123 RBI lenne. Az átlagon még lehetne kicsit javítani, de career year ez eddig. És a legszebb, hogy lefty pitcherek ellen is kezd produkálni, nem csak rightyk ellen.

Igazából az offense-zel az az egyetlen gondom, hogy kib.. inkonzisztens. Gyakorlatilag csak Dunn és De Aza teljesít állandóan, mindenki másnak vannak (hosszú) üresjáratai. Az mindenesetre nem állapot, hogy az alap 9 kezdőből 4 teljesít jól (Dunn, Konerko, Pierzynski, De Aza). Ez így kevés. Oké, ehhez jöhet még Ríos és Viciedo is, de még akkor is van három üres hely. Ramírez slow starter, oké, de Beckhammel és Morellel nagyon hamar kezdeni kéne valamit.

Bár a Morel-kérdés megoldódni látszik egy időre ezzel a DL-lel. Csak azt nem értem, miért az az Orlando Hudson jön, aki a ML-ben soha nem játszott 3B-en. AAA-ben persze igen, de az már régen volt, majd' 10 éve. Ennek úgy látnám értelmét, ha lenne még néhány változás. Például egy Dan Johnson felhívás, és egy Eduardo Escobar leküldés. Escobar úgysem csinál semmit, bár tény, hogy nagyon lehetőséget sem kap, de így Hudson lehetne egy backup infielder, aki ráadásul veterán, így nem igényel feltétlen játéklehetőséget, és lenne egy slugger kezdő 3rd baseman. Mert Johnson iszonyat statokat hoz lent Charlotte-ban: .291/.451/.560, 9 HR, 34 RBI. 39 walk 26 strikeout ellenében! Épp egy ilyen játékos kéne fentre, ráadásul lefty, ami még extrajól is jönne.

Vagy ha Escobart nem is küldenék le, pl. Fukudome-t is ki lehetne vágni. Mert szintén nem csinál semmit, ütésben sem, Johnson viszont képes LF-RF poszton játszani, persze nem elit szinten.

De hát ezek csak az én képzelgéseim, aligha lesz belőlük bármi is. Az egyetlen biztosra vehető dolog, hogy érkezik Hudson.

Ill. még egy valami biztosra vehető. Az, hogy mára ennyi voltam.

Remélem megérte elolvasnod ezt a 12 500+ karaktert.

Újabb 5 mérkőzésen vannak túl a kedvencek, és bár semmi egetverő változás nem történt, mégis írok, mert nemcsak a csapat szabadnapos, hanem én is, és valamivel el kell ütni az időt. Mi mással lehetne ezt a legjobban tenni, mint azzal, hogy imádott csapatomról elmélkedem kicsit? De nem sokat, mert jóból is megárt a sok.

Eredmények az utolsó bejegyzés óta:

• 05.06., vasárnap, @Tigers L 3-1
• 05.07., hétfő, @Indians L 8-6
• 05.07., hétfő, @Indians L 3-2
• 05.08., kedd, @Indians W 5-3
• 05.09., szerda, @Indians W 8-1

Összesített W-L mutató: 15-17 (.469)

Szerzett-engedett runok: 129-122 (+7)

A nagyszerű kezdést (10-6) követően nincs túl nagy formában a csapat (5-11), de legalább a szurkolók leszállhattak a földre, és megállapíthatták, hogy ez a valamivel .500 alatti mutató a reális, és nem az, hogy az AL Central első helyén áll a társaság.

Sokszor írtam a Jake Peavy, Adam Dunn, Alex Ríos triumvirátusról a korábbiakban, miszerint kulcskérdés lesz az ő jó játékuk, ill. az, hogy ők visszatalálnak régi jó formájukhoz. Nos, ők vissza is találtak, ám ahogy az lenni szokott, most mások vannak akkora slumpban, hogy a csapat ne tudja sorra szállítani a győzelmeket. Johnny Danks, Phil Humber, Gordon Beckham (mint mindig), Brent Morel… természetes, hogy mind a 25 játékos egyszerre nem lehet jó formában, azonban ez így akkor is végtelenül frusztráló. Peavy Cy Youngot érő formában dob, Dunn MVP szinten üt, Ríos clutch… de páran tesznek arról, hogy ezek semmit ne érjenek. És akkor még itt van ez a Chris Sale körüli „hercehurca”, hogy akkor most egészséges, vagy kezdő, vagy reliever, hogy visszatér-e a rotationbe még idén, vagy mivan… nem egyszerű a Sox-szurkoló élete.

Ha már itt tartok. Ennél a Sale-ügynél jön elő nagyon Robin Ventura menedzseri rutintalansága. Szegény pár napon belül mindenfélét nyilatkozott, egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat, ráadásul Don Cooper pitching coach is ugyanezt teszi, pedig ő már elég régóta benne van a bizniszben. Mindenesetre a jelenlegi álláspont az, hogy a terv szerint idén nem tér vissza a rotationbe Chris, hanem a szezon végéig closer lesz. De persze Robin is elhangoztatta a klasszikus „never say never” mondást, ami magyarra lefordítva annyit tesz, bármi lehet, és lövésük sincs a jövőről. Erre szoktam én mondani, hogy a válaszom egy határozott talán.

Mert azért ez a csapat jobb Sale-lel a rotationben. Hiszen így jelenleg nincs ötödik számú starterje a csapatnak, ami azért nem ideális állapot. Oké, Eric Stults nagyon korrekt volt első alkalomra Sale helyén beugróként, de azért az sem véletlen, hogy Eric nem tudott megragadni soha egy rotationben sem, pedig már 32 éves. Ellenben closere van a csapatnak, Addison Reed személyében, tehát Sale nem kell annak. Apropó Reed, jegyezzük meg, hogy ebben a zavaros helyzetben lehozta ML karrierje 1. és 2. save-jét is két lehetőségből, nagyon magabiztosan. Ezekkel immáron 13 outing óta nem engedett runt, ami Sox rookie rekord (Sergio Santos, korábbi closerünk tartotta a rekordot e kategóriában 12 fellépéssel). Az azért tetszik, hogy Venturáék nem akarják elkapkodni Reed karrierjét, hanem szépen fokozatosan „építik fel” closerként. Mindenesetre statjai félelmetesek: 13 mérkőzés, 10 inning, 0.00 ERA, 12.60 K/9, 4.50 H/9, 2.70 BB/9, 0.80 WHIP. Persze ezek csak számok, látva Addison játékát méginkább félelmetesnek hatnak ezek a számok. Esélyt sem hagy az ütőknek, tökéletes kontrollal rendelkezik, mintha egy 10 éves veteránt látnánk dobni helyette.

A bullpenben – és akkor az egész pitching staffben is – érdekes változásokat okozhat az, ha majd a jövő hét elején Jesse Crain visszatér left oblique strain sérüléséből, amennyiben a Charlotte-ban túljut két rehab fellépésen mindenféle komplikáció nélkül. Ugyanis jelenleg a bullpenben van három righty és négy lefty reliever, ami nem ideális, ha figyelembe vesszük, hogy a lineupok többsége righty ütőkkel túlterhelt. Persze az AL Centralra ez nem feltétlen igaz, de nah, a kivételek erősítik a szabályokat.

Így a három righty (Reed, Jones, Stewart) helyét én biztosra veszem, és a leftyk közül is Thorntonét, valamint Sale-ét. Marad Santiago és Ohman, mint létszámfelettivé válásra esélyes. Egy Ohman cut nekem marhán tetszene, mert amit ő produkál, azt bárki tudja álmából felkeltve is. Santiago ugyanakkor nincs hatalmas formában, viszont én nem tudom elképzelni, hogy leküldjék Charlotte-ba. Egy ilyen lépés hatalmas öngól lenne, miután mindig azt halljuk, hogy rebuilding van. A legjobb forgatókönyv az lenne – ha már Sale nem kezd – hogy Santiagót megtennék #5 starternek. A jövője neki úgyis az, hogy kezdő pitcher lesz, relieverként úgysem megy neki idén, hátha jobban feküdne neki az, ha kezdene. Fejben bizonyosan érett a feladatra. Ezzel meglenne az ideális 3 RHP, 2 LHP rotation, és a 4 RHP, 3 LHP bullpen felállás. Mindenki jól járna vele. Már-már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Meglátjuk…

Egyébként, Johnny Danks végre lehozta első kiváló meccsét, 7 inning az Indians ellen, 2 engedett runnal. Bár 3 sétát is engedett, és csak 1 K-ja volt, mégis megoldotta a dolgokat, és végeredményben csak ez számít. Persze még mindig marha messze van a „staff ace” szintű játéktól, de legalább látható némi előrelépés.

Megemlítendő még LHP José Quintana bemutatkozása, aki a hétfői „duplafejű” első mérkőzésén a botrányosan dobó Humbert váltotta mindösszesen 2.1 inning után, és az egész hátralévő részt lehozta engedett run nélkül, mi több, egyetlen ütést nyalva be. Az egyetlen rossz ebben, hogy szabadidő hiányában nem láttam a meccset, pedig jó lett volna, ilyen debütálást nem lát minden nap az ember. De hát ez van, bizonyosan lesz még alkalmam látni Quintanát a Soxban dobni.

Említettem a Gordon Beckham, Brent Morel tandemet, mint hatalmas slumpban lévő ütőket. Rebuild year ide, újjáépítés oda, nem fogják ezt Venturáék végtelen időkig tűrni. Bár Beckham mutat életjeleket, még mindig lófasz, amit csinál. Morel ugyanezt hozza, csak életjelek nélkül. Mondjuk Beckhamnek szerencséje van, mert nincs mögötte senki a farmban, aki beugorhatna, és többet tudna mutatni. Tyler Kuhn, Drew Garcia jó játékosok, de nem ML szintűek. Brent Lillibridge és Eduardo Escobar pedig túl értékes bench playerek ahhoz, hogy everyday starterek legyenek 2B-en. De most legalább a batting order no.9 helyéről átkerült Gordon a második helyre, hogy több kárt okozhasson hátha ez jó hatással lesz rá. Nem vagyok optimista, mert nem látom, hogy aki immár 2+ éve nem tud ütni, üssön akárhányadik helyen, az most ettől mitől tanulna meg… ellenben Morel azért lassan elkezdhet aggódni, mert mögötte már akad olyan játékos, aki válthatja, legalább ideiglenesen. Dan Johnsonra gondolok itt és most, aki a camp legutolsó cutja volt, és Charlotte-ben brutális formának örvend. Igaz lent 1B-DH hibrid, és egyetlen meccset sem kapott 3B-en, azonban karrierje korábbi szakaszában játszott már annyit ott, hogy ne okozzon neki gondot, ha ott kap lehetőséget. Természetesen nem elit védő, de legalább run producer, és clutch, ami ebben a csapatban hiánycikk. Három Gold Glove-szintű infielder mellett pedig beleférne, ha Johnson védekezne a harmadik bázisnál. Számai (.311/.486/.583, 6 HR, 27 RBI, 33 walk 33 meccsen) mint írtam, zseniálisak, és olyan nincs, hogy ha Morel tovább halad ezen az úton, akkor ne cseréljenek helyet hamar Johnsonnal. Mert, oké, rebuilding van, de elsődlegesen akkor is az eredményesség a fontos, főleg ilyen payrollal… és akkor abba még bele sem gondoltunk, hogy a játékos lelki világának sem tesz jót a folyamatos kudarc.

Hát mára ennyi, nem sok, de legalább valami.

Következik egy 5 meccses homestand, AL Central riválisok ellenében, érdekesnek ígérkezik. 3 meccsen Kansas City Royals, kettőn Detroit Tigers. Nehéznek látszik, de muszáj lenne eredményesen zárni, mert van az a mondás, hogy annyira vagy jó csapat, mint amennyire otthon jó vagy. Na mármost az eddigi 5-9-es hazai W-L mutató minden, csak nem jó. Ezt követi majd egy 2 meccses anaheimi kiruccanás, hogy utána egyből visszajöjjön a csapat Chicagóba, és a Wrigley Fielden játsszon a Cubs ellen. Azért az is megérne pár anyázást, ahogy ezt megoldották. Pihenőnap nélkül 2 meccsre leugrani Anaheimba, majd vissza és pihenőnap nélkül megint játszani… okos, nagyon okos. A Cubs elleni két valószínűsíthető kezdő dobó (Humber, Danks, ha jól számolom) nem is utazik majd el a csapattal… teljesen érthető módon.

UPDATE: kimaradt a csoport állása.

Na szép napot.

A legutóbbi bejegyzésben alaposan kiveséztem a csapatot, ám történt egy olyan dolog, ami mindenképpen bejegyzést érdemel. Ez Chris Sale „visszamozgatása” a bullpenbe, és a closerré való kinevezése.

De mielőtt erről írnék néhány szót, jöjjenek a kötelező körök.

Úgymint, az eredmények a legutolsó bejegyzés óta.

• 05.01. kedd, Indians W 7-2
• 05.02. szerda, Indians L 6-3
• 05.03. csütörtök, Indians L 7-5
• 05.04. péntek, @Tigers L 5-4
• 05.05. szombat, @Tigers W 3-2

Összesített W-L mutató: 13-14 (.481)

Szerzett-engedett runok: 107-104

Szóval Sale vissza a bullpenbe. A hivatalos indok az, hogy Sale bal könyöke nem bírja a kezdő pitcherként rá nehezedő terhelést, és ezzel akarják megóvni Sale egészségét ill. karrierjét. Ez addig teljesen rendben van, hogy az egészség a legfontosabb, minden más csak utána jön. Azonban maga a move, és a bejelentés óta tett nyilatkozatok elég nagy öngólnak számítanak Venturának és az egész coaching staffnek. Mert azért ezt nekik látniuk kellett volna előre. Állítólag az április 25-ei Athletics elleni startján érezte először Sale, hogy valami nincs rendben a könyökével. Szintén állítólag ez nem valamiféle fájdalom volt, hanem amolyan fáradtság vagy gyengeségérzet.

Itt még bőven 100 pitch felett dobott Chris, aztán a következő – és egyben utolsó – startján az Indians elleni 7-2 alkalmával már 88 pitch után lehozta Robin, nehogy megsérüljön vagy valami. Aztán jött a bejelentés. Olvastam egyébként, hogy ezt négy pitcherrel játszották el a közelmúltban, abból kettőnél Tommy John-műtét lett a vége, egy 60 napos disabled listen van, egy pedig azóta sem régi önmaga. És akkor hozzáteszem, Venturáék is két lehetőség között választottak saját elmondásuk szerint: 1) meghagyják starternek Sale-t, ellenben 15 napos DL-re teszik, vagy 2) visszateszik a bullpenbe, és megnézik, elmúlik-e ez a valami, és ha nem, akkor 15 napos DL-re teszik. Szóval sehogysem jó a helyzet, de legalább semmi sem biztos.

Egyébként éppen az Indians elleni startja alatt gondolkoztam el azon, miért olyan kurvalassúak a fastballjai. Talán még említettem is az előző írásban, nem tudom. Igen, említettem, hogy csak 92-93 mph-sak. Mert hogy starterként visszaesik a 98-100 mph-ról 95-96-ra, az teljesen rendben van, de ez így nem. Hát most már akkor tudom az okát… ill. ha az okát nem is feltétlen – mert nekem a nyilatkozatokkal együtt zavaros ez az egész – azt mégis, hogy valami nincs rendben Sale-lel.

Reméljük a legjobbakat.

Sale helyét a rotationben Dylan Axelrod veszi át, hogy mennyi időre, az attól függ, hogyan teljesít. A mai meccsen már ő is kezd, kérve se kaphatott volna nehezebbet a Tigers lineupjánál. De a Triple-A-s Charlotte-ban kiváló volt Dylan, és a két relief fellépésén is a Soxban, így én bízom benne. Ha ma meg is ütik, hosszútávon biztosan jó lesz.

Egyebek:

Adam Dunn egyre jobb formának örvend. Jelenlegi statjai: .250/.376/.573, 8 HR, 22 RBI. Utóbbi két adat a legjobb a csapatból és egész szezonra kiszámolva 48 HR-t és 132 RBI-t jelentene. Amit nyilván nem fog tartani, ellenben jól érzékelteti, mennyire jól üt jelenleg. A .250-es batting average tőle teljesen rendben van. De a legfontosabb, hogy jönnek tőle is a clutch ütések, és homárok, legutóbb például a tegnapi @Tigers meccsen. 2-1-es Detroit előnynél a 9. inning tetején Alejandro De Azával a harmadik bázison lőtt ki egy labdát a right-center field irányába a lelátóra, ezzel megfordítva a meccset 3-2-re. 422 láb hosszú lövés volt ez, elemi erővel küldte ki a labdát.

Paul Konerko szintén folytatja nagyszerű ütőjátékát, .351/.432/.629, 6 HR, 17 RBI sora szintén kiváló.

Gordon Beckham is ébredezni látszik, az utóbbi meccseken 2 HR-t is ütött, és az RBI-okat is szállította. .224-es átlaga még mindig rossz, azonban egy hete ez még alig volt .150 körül. Ehhez a történethez hozzátartozik, hogy a AA-ben játszó farmcsapatban Tyler Saladinót áttették 2B-re, pedig világéletében SS-ot játszott. Sokat mondó move volt ez, mert egyrészt én is nagyon dicsértem Saladinót a camp alatt, másrészt Beckham is észbe kapni látszik miatta. Biztos is vagyok abban, hogy ha ez Gordontól csak alkalmi fellángolás volt, akkor Saladinót hamarosan fent látjuk a Soxban. Egyébként is Robin nagy kedvence a kölyök – abszolút jogosan – és Charlotte-ban nincs igazán jó megoldás Beckham helyettesítésére.

Jake Peavy újabb jó starton van túl, bár most 3 runt is engedett 7 inning alatt, azonban a Tigers ellen így is vezetésnél jött le a pályáról… hogy aztán Matt Thornton elbassza a save-et, és Jhonny Peralta walk-off 2-run HR-t üssön.

Nem említettem még, de Peavy kapta az „AL pitcher of the month” elismerést áprilisban. 2009 óta ez az első ilyen elismerése, de abszolút meg is érdemelte. Egyébként nagyszerű látni, hogy annyi megpróbáltatás után végre teljesen egészséges, és hogy a dugoutban folyamatosan vigyorog mindenkivel, és a legjobban örül minden egyes HR-nak. Tegnap Dunn game winner HR-jánál ő ütögette Dunn sisakját a legjobban. Egyébként a FOX csinált vele meccsközben egy interjút, amiben szépen ki is fejtette, hogy maradni AKAR Chicagóban (lejár a szerződése a szezon végeztével, azaz pontosabban a ’13-as év 22 milliós csapatopció).

Johnny Danks továbbra sem… 9 hit, 6 earned run az Indians ellen 7 inning alatt. 6.51-es ERA-je több mint botrányos, de ami még csúnyább, az a 7 benyalt HR 6 start alatt. „Slow starter” volt az elmúlt években is, így még mindig nem aggódom, de egyelőre nagyon nem fest úgy, mint egy pitching staff ász.

Addison Reed 12. fellépésén sem engedett runt, ellenben lehozta első ML save-jét a tegnapi meccsen. Hector Santiago kezdte a 9. inninget, flyout, walk, flyout, double, majd jött Reed, hogy K-val küldje haza Austin Jacksont. Remélhetőleg ez csak a kezdete volt egy nagyon szép closer karriernek, ami majd valamikor folytatódik, mert kár lenne setup manként „elpocsékolni” Reed tehetségét. Sale is nagyszerű closer, azonban én továbbra is kezdőként szeretném őt látni.

A Sox ma még Detroitban lép fel (Dylan Axelrod against Rick Porcello, jónak ígérkezik), aztán megy tovább gyorsan Clevelandbe, ahol hétfőn egy day-night doubleheadert is tol. A nappali meccsen Phil Humberrel, az estin minden valószínűség szerint LHP Eric Stultsszal kezdőként. Stultsnak 2.20-as ERA-je van 5 startból, szóval jó formának örvend.

És akkor következzen egy olyan dolog, ami még nem volt, de a jövőben rendszeresen lesz: néhány szó a „kicsikről”, azaz a AAA-ben szereplő Charlotte Knightsról. Leginkább tetszetős statisztikai adatok, mert esetükben teljesen vakon vagyok (nem látok meccset).

Axelrodot és Stultsot már említettem, rajtuk kívül a kezdők közül LHP Charlie Leesman is szép, 3.21-es ERA-vel bír 6 start után. Igaz csak 28 inningje van, amin bőven lehetne javítani, de a lényeg, hogy a magának okozott nehézségeket többségében megoldja.

• LHP Leyson Séptimo 7 meccs, 12.2 inning, 0.00 ERA, 4.26 H/9, 10.66 K/9.
• RHP Brian Bruney 9 meccs, 13 inning, 2.08 ERA, 4.85 H/9, 4 save
• LHP Donnie Veal 8 meccs, 12 inning, 2.25 ERA.
• RHP Deunte Heath 8 meccs, 12.1 inning, 2.92 ERA, 10.95 K/9.

A lineupból két kezdő is 7 napos DL-re került, 3B Dallas McPherson és RF/3B Conor Jackson. Egyébként elmondható a csapatról, hogy elfogadható átlaggal ütnek, kellően clutch módon, és szállítják a sétákat.

• 1B/DH Dan Johnson .294/.470/.600, 6 HR, 24 RBI.

• CF Jordan Danks .290/.404/.473, 3 HR, 13 RBI. 19 walk 27 K ellenében, tőle ez nagyszerű fejlődés.
• C Josh Phegley .352/.388/.484, 1 HR, 12 RBI, 7 double. Ő is fejlődni látszik, és nem lepne meg, ha esetleg a nagyon semmit nem csináló Tyler Flowers, esetleg az elcserélt AJ Pierzynski helyén fent látnám a Soxban. De legkésőbb szeptemberben biztosan fel fog jönni.
• LF/RF Greg Golson .311/.354/.443, 12 RBI, 7 double, 2 triple, 6 stolen base. Leadoff battertől pont ezt várjuk.

Egyébként a Knights 15-14-gyel áll (.517), és +23-as runaránya van, ami több mint kiváló ilyenkor. Otthon 8-3-as W-L mutatójuk van, ami szintén nagyszerű, idegenben 7-11, ami elfogadható.

Nem lepne meg egyébként, ha nemsokára Dan Johnson és Eduardo Escobar helyet cserélne.

Szép napot!

Pénteket terveztem, hétfő lett belőle.

(Tudniillik, általában nem valósul meg semmi abból, amit eltervezek.)

Eredmények a legutóbbi bejegyzés óta:

04.22., vasárnap, @Mariners W 7-4
04.23., hétfő, @Athletics W 4-0
04.24., kedd, @Athletics L 2-0
04.25., szerda, @Athletics L 5-4 (14 inningben)
04.26., csütörtök, Red Sox L 10-3
04.27., péntek, Red Sox L 10-3
04.28., szombat, Red Sox L 1-0
04.29., vasárnap, Red Sox W 4-1

Összesített W-L mutató: 11-11 (otthon: 4-7, idegenben 7-4)
Szerzett-engedett runok: 85-82

Most a „megszokottól” más formában, minden egyes játékosról pár szót írva.

Rotation:

• RHP Jake Peavy – nem túlzok, ha azt mondom, eddig Cy Young formában dob. Még a Rangers elleni meccsén volt két rossz inningje (az első kettő) azóta viszont félelmetesen jó. Agresszív, pontos, hatékony. Nagyszerű kontrollja van, érzi a strikezónát. Az Athletics ellen complete game shutout (4-0), a Red Sox ellen „csak” complete game (0-1). Kezdem én is komolyan hinni, hogy teljesen egészséges, és képes lesz a san diegói játékát hozni. Számai önmagukért beszélnek: 37.2 IP, 1.67 ERA, 5.02 H/9, 1.19 BB/9, 7.88 K/9, 0.69 WHIP. 5 kezdésből 5 quality start, 2 complete game, 1 shutout. Folytassa kérem, Mr. Peavy!

• RHP Gavin Floyd – a gyengébb kezdés után két szolid start az A’s ellen (0-2) és a BoSox ellen (4-1). Utóbbi meccsen ráadásként 5 inningig vitte a perfect game-et, és 6.2 inningig a no-hittert. Kontrollja összeállni látszik, szórja a strikeoutokat. Ugyanaz elmondható rá, ami Peavyre is, dobásai szinte elüthetetlenek, 5.40 ütést érnek el ellene 9 inningenként, és ezzel szemben 8.81 K-t hoz. Jellemző, hogy 3.13-as ERA-je ellenére W-L mutatója 2-3.
• LHP Chris Sale – olyan magabiztossággal dob, mintha legalább 10 éve kezdő lenne ML szinten, pedig még csak 4 starton van túl. Fastballja gyilkos, bár csak 92-93 mph környéki, ami egyébként bőven jó, csak ugye tőle megszoktuk, hogy 97-99 mph környékieket dobált még relief pitcherként.
• RHP Philip „Perfect” Humber – a perfect game utáni első startján megérezhette milyen a másik véglet, 8 runt szerzett ellene 5.1 inning alatt az egyébként ligamásodik Red Sox offense. Egyáltalán nem volt ott fejben a meccsen, de ez emberileg teljesen érthető, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a napokban apává is lett. Következő startján viszont már elvárom tőle a jó játékot.
• LHP Johnny Danks – slooow start. Angol kifejezéssel így tudnám jellemezni. Sok walk, sok ütés, kevés strikeout… nagyon nincs egyben a játéka, de megszoktam már tőle, hogy kell neki 7-8 start ahhoz, hogy elkezdjen jól dobni.

Bullpen:

• RHP Addison Reed – gyengén kezdett ő is, értem ezalatt azt, hogy bár runt egyet sem engedett (a bullpenből ő maradt az egyetlen, akinek még 0.00-s ERA szerepel a neve mellett), azonban a tőle elvárt strikeoutok nem igazán jöttek. Persze fastballja nagyszerű az elejétől kezdve, de mégis, tőle várjuk a K-kat. És az utóbbi 3-4 fellépésén már hozta is olyannyira, hogy immár összesítésben 11.88 K/9 mutatója van. Mellétéve, hogy 4.32 ütést érnének el ellene átlagban meccsenként, fenomenális formának örvend a csapat jövőbeni closerje.
• LHP Matt Thornton – ha nincs rajta nyomás, nem betlizik. Természetesen arra gondolok, hogy „csak” setup manként egyből képes domináns játékot mutatni. 12 meccsével messze a legtöbbet használt reliever, de nem véletlenül. Mindegy, hogy lefty vagy righty batter áll vele szemben, esélyt sem hagy annak. Kiemelendő, hogy eddigi 11 inningje alatt még nem engedett egyetlen sétát sem, ellenben 10 ütőjátékost K-val küldött haza. Az utolsó meccsen pedig már ő volt a closer, köszönhetően Hector Santiago újabb blown save-jének. De megoldotta a save szituációt magabiztosan, meglátjuk, ez csak egyszeri alkalom volt (már az, hogy ő jött be lezárni a meccset), vagy hosszútávon is átveszi Santiago szerepét.

• RHP Nate Jones – immáron tétmeccseken is bizonyít, nem volt véletlen a zseniális ST játék. Egy-az-egyben elmondható róla az, ami Reedről is, azzal a különbséggel, hogy esetében a K-k még váratnak magukra. Fastballja pontos és rendre karcolja a 100 mph-t, nem is tudnak érdemben mit kezdeni vele még a sztárok sem.
• RHP Jesse Crain – zseniális formának örvendett ő is (6.43 H/9, 1.29 BB/9, 12.86 K/9) egészen addig, amíg left oblique strain sérülés miatt pár napja 15 napos disabled listre nem került. Kihozta az aktuális startert mindig a jamből, pontosan dobált, szórta a strikeoutokat. Ezek az oblique strain sérülések szemetek tudnak lenni, el tudnak húzódni sokáig. Jesse már csak tudja, a ST utolsó 3 hetét right oblique strain miatt hagyta ki. Pedig ott is úgy indult, hogy day-to-day, aztán 3 hét lett. Remélhetőleg most nem lesz annyi.
• LHP Will Ohman – botrányos kezdés után önmagát összekapni látszik, hozza a nem túl látványos, de eredményes játékát.
• LHP Hector Santiago – nyakalja a HR-okat, mint kacsa a nokedlit. Fastballja egyáltalán nem klappol, kontrollja szintén, screwballt meg nem is használ. Megvolt a második blown save-je is, aminek az eredménye egy pár napos „mental break” és az, hogy legutóbb már Thornton jött be closing situationben.

• RHP Zach Stewart – az első botrányos fellépése után hozott 3 szolid outingot, sétát pedig még nem is engedett.
• RHP Dylan Axelrod – Crain sérülésével kapta a felhívót, a Triple-A-s Charlotte-ban kezdőként 4 meccsen nagyszerűen dobott, alig 1.00 feletti ERA-vel és 9.00 feletti strikeout aránnyal.

Összességében a pitcherekről elmondható, hogy rajtuk semmi nem múlik, mindig jók annyira, hogy egy clutch offense mellett nyerhessen a csapat. 3.41 team ERA, 8.63 K/9, 1.08 WHIP. Don Cooper pitching coach nagyszerű munkát végez, mint mindig, és egyáltalán nem látszik meg, hogy rookie manager irányítja a csapatot, nincsenek égbekiáltó marhaságok azt illetően, hogy milyen szituációban melyik relievert hívja a dombra Robin. Ami talán szembetűnő változás a Guillén-éra utolsó éveihez képest, az az, hogy Robin gyakrabban cserélgeti a relievereket, több az olyan fellépés, amelyen nem dobnak teljes inninget azok, hanem csak 0.2 inninget. Ohman sokkal inkább specialista, és csak egy lefty batter kiejtésére jön be, mint tavaly, és ez láthatóan jobban is ízlik neki. Kérdés, hogy a closer szitut hogy kezeli, tényleg bízik-e Santiagóban, ahogy nyilatkozta, és ad neki még esélyt, vagy pedig az első adandó alkalommal már cserél is. Remélhetőleg előbbi, elvégre rebuild year van.

Offense/fielding:

• 1B Paul Konerko – nem tudok újat írni, hozza amit megszoktam. Clutch ütések, RBI-ok, HR-ok, magas average, hibátlan játék az első bázisnál. Látatlanban is biztosan állítom, hogy nincs nála jobb inside fastball hitter a ligában. Megütötte ML karrierje 400. homerunját, stílusosan a 9. inningben, amivel egyenlített a White Sox, és extra inningekre mentette a meccset. A legutóbbi meccset kihagyta „stiff neck” okból, de állítólag semmi komoly, és holnap újra játszhat.

• C A.J. Pierzynski – a félelmetes kezdést követően némileg visszaesett a játéka, de összességében még mindig nagyszerű. Biztosak lehetünk benne, hogy még innen is vissza fog esni (nem kicsit), de tőle nem is azt várjuk, hogy az RBI-okat szállítsa, hanem azt, hogy a pitchereket irányítsa a nagyszerű hívásaival, és az ellenfelek tökéletes ismeretével.
• DH Adam Dunn – kimászni látszik a tavalyi slumpjából, bár még mindig nem az igazi, így is csak egy hajszállal marad el Paulie-tól eredményességben. Sokszor még mindig úgy legyint a dobásokra, mintha vakon lenne, de azért csak .231-es átlaggal üt a tavalyi .159 után, és jelenlegi 5 HR-ja holtversenyben Paulie-val első a csapatban, 16 run batted inje pedig második. 16 sétája természetesen bőven a legtöbb, és második double-öket tekintve. Szóval a fejlődés egyértelmű, de messze még az út vége.
• RF Alex Ríos – Dunnhoz hasonlóan ő is kimászni látszik a Mariana-árokból. Bár a kurvára idegesítő first pitch soft popoutjai még mindig megvannak, a fennmaradó időben már eredményesen üt. Egy single, egy RBI, egy double, egy RBI-single… és ami nagyon fontos, hogy mindösszesen 9 K-ja van 83 plate appearance ellenében. A power még hibádzik egy kicsit – összesen egy homár – de majd az is jön idővel. Ja, igen, right fielden tökéleteset játszik.

• CF Alejandro De Aza – legutóbb dicsértem, mint tökéletes leadoff man, ez a véleményem azóta sem változott semmit. 10 sétája második csapaton belül, ami mindig jól mutat a no.1 hittertől. De ami még fontosabb, hogy 17 runt ért el 22 meccsen, ez 120 lenne a szezon végére… több mint zseniális. Nagyon nagy szerepe van Alejandrónak abban, hogy ez a csapat .500-on áll a nem egy, nem két slumpban lévő ütője ellenére.

Nagyjából ők azok az ütők, akikkel elégedett vagyok, a többiek szégyelljék magukat.

• SS Alexei Ramírez – az addig rendben van, hogy tökéletesen játszik a második és harmadik bázis között, azonban tőle ütésben is eredményeket várok. 15 K-ja 93 at batre nem is vészes, és bár sosem volt az a walk harácsoló típus, a 3 séta mindenképpen kevés. Persze amíg tök reménytelen ballokra legyez rá, addig nem lehet mást várni. Hozzá kell tenni, hogy mindig is slow starter volt, általában még május első felét is át szokta aludni, szóval bizonyosan rendben lesz ő. Csak attól még most is marhára kéne egy jól ütő Alexei a csapatnak.

• LF Dayán Viciedo – a másik „lifetime” slow starter, egyelőre nem is csinál semmi különöset. Néha lő egy-egy HR-t, aztán szevasz. Bár a legutóbbi meccsen volt egy fontos RBI single-je, hátha ez az első jele a formába lendülésének. Egyébként left fielden minden sallangot nélkülözve játszik.
• 2B Gordon Beckham, 3B Brent Morel – egy kalap alá veszem őket, mert ugyanúgy nem csinálnak SEMMIT a plate-nél. Bőven .200 alatti average és rengeteg K… és egyelőre nem sok jele van annak, hogy ebből kimásznak. Bár legalább Morelnek van 4 sacrifice buntja. Csak ez mondjuk kevés egy everyday startertől. (Ha nem rebuilding lenne, már ágálnék azért, hogy jöjjön fel Dan Johnson/Conor Jackson és Tyler Kuhn Charlotte-ból a helyükre. Így azért nem, legalábbis hivatalosan nem. Bár Kuhn akár jöhetne ilyen szempontból is, elvégre abszolút rookie lenne. Továbbá Jacksont a múlt héten RF-ről áttették 3B-re, és egymás után 5 meccsen is ott kezdett… persze nem akarok belemagyarázni semmit.)
• OF Kosuke Fukudome, 2B Eduardo Escobar, UT Brent Lillibridge, C Tyler Flowers – olyan kevés lehetőséget kapnak, hogy írni sem nagyon lehet róluk mit. Hibázni nem hibáznak, legalább.

Csapatszinten:

+ starting pitching

+ relief pitching

+ fielding

+ bázisfutók kiejtése! (említettem többször, hogy sem AJ, sem Tyler erősségei közé nem sorolható ez a tevékenység, ehhez képest idén valami 2-for-14 a mutató az ellenfelek szemszögéből.)

- baserunning

- clutch hitting (gyakorlatilag mint olyan, nem is létezik)

Az AL Central állása:

A következő 15 meccs az AL Central ellen, kezdésnek otthon Indians, majd idegenben Tigers és ismét Indians (4x).

Goo Sox!!

Perfect game. Minden starting pitcher álma.

Philip Humber számára tegnap óta valóság.

the last out...

Mindösszesen 96 dobásból a Seattle Mariners ellen.

A Major League Baseball 1869 óta íródó történetének 21. perfect game-e (utolsó: Doc Halladay, Phillies, 2010. május 29. vs Marlins), ugyanígy a White Sox 1904 óta íródó történetének 3. perfect game-e Charlie Robertson (1922. április 30. vs Tigers) és Mark Buehrle (2009. július 23. vs Rays) után.

A rövid történelemórából elég is ennyi.

Láttam már Dallas Braden perfect game-ét 2010-ben, és azt is jó volt látni, de ez természetesen teljesen más érzés. Nem tudom szavakba foglalni, mindenesetre férfiasan bevallom, megkönnyeztem a meccs után a dolgot. Ezt látni kell, átélni.

És ami igazán naggyá teszi ezt a perfect game-et, az az, hogy mennyire sima volt. Gyakorlatilag egy flyout a 4. inningben Alex Ríos felé, és egy lineout Brent Lillibridge felé a 8. inningben volt az, ami akár single is lehetett volna, valamint az utolsó out, Brendan Ryan checked swing strikeoutja, ami véleményes lehetne, de ennyi. Utóbbi amúgy is csak azért lehet beszédtéma, mert a perfect game-ről döntött, egyébként minden meccsen van ilyen, 2-4 alkalommal. A többi 24 out nagyon sima volt.

Írhatnék sok mindent, de nem teszem, aki olvassa ezt a blogot (ha van ilyen), az úgyis tudja mekkora dolog ez. Az érzést pedig, amit a magamfajta mezei szurkoló érez, úgysem lehet átadni szavakkal. Statisztikázni pedig nem fogok, hogy hány fastballt, slidert, changeupot és breaking ballt dobott, merre és mennyivel, mert nem.

Inkább nézzétek meg az összefoglalót, és tapsoljatok a végén Philip sikerére.

http://mlb.mlb.com/video/play.jsp?content_id=20809833&topic_id=28033182&c_id=cws&tcid=vpp_copy_20809833&v=3

És akkor az elmúlt meccsekről pár gondolat, bár nehéz ilyenkor rosszat írni a csapatról.

Eredmények:

• Péntek, Tigers W 5-2
• Szombat, Tigers W 5-1
• Vasárnap, Tigers L 5-2
• Hétfő, Orioles L 10-4 (10 inningben)
• Kedd, Orioles L 3-2
• Szerda, Orioles W 8-1
• Csütörtök, Orioles L 5-3
• Péntek, @Mariners W 7-3
• Szombat, @Mariners W 4-0

W-L mutató: 8-6 (otthon: 3-4, idegenben: 5-2)

Szerzett-engedett runok: 60-49

Pozitívumok:

• Jake Peavy!! Nem akarom elkiabálni, de chicagói karrierje során először valóban egészségesnek látszik, és ez megmutatkozik a játékán is. Az első, Rangers elleni startjának 1-3. inningje óta félelmetesen dominálja az ütőket, pedig két zseniális, és egy jó offense-zel nézett szembe. Összességében 3 startból 3 quality start, 19.1 inning, 2.75 ERA, 6.41 H/9, 0.92 BB/9, 9.61 K/9, 0.81 WHIP. Gyönyörű.
• Chris Sale. Bár egyik meccsén sem vitte 7 inningig, de tőle egyelőre nem is várjuk ezt. Azonban mindig megoldja a nehéz feladatokat, és jelenleg 3.50-es ERA-vel rendelkezik, 10 feletti K/9 mutatóval. Fastballja sztenderden 94-95 mph környékén érkezik a home plate felé, olykor belecsippentve a 96-ba is, ami az ütőknek elég sok kellemetlen pillanatot okoz. A kontrollján még dolgoznia kell, kicsit sok sétát enged, de ez esetében belefér.
• Bullpen. Úgy egészében. Hector Santiago ugyan túlvan az első blown save-jén, de nem is baj, hogy ilyen korán. Egyébként másik három save szituációt megoldott, kisebb-nagyobb gondokkal, de fastballja és screwballja is igen tetszetős. Jesse Crain, Matt Thornton és Addison Reed nagy magabiztossággal tartja meg az előnyöket, dominálják az ütőket rendesen. A meglepetésember Nate Jones pedig szépen fejlődik „tét nélküli” helyzetekben. Az első két fellépésén még kicsit izgult, és megsétáltatott pár embert, de az utóbbi két alkalommal már nyugodtan dobott, és meg is lett az eredménye néhány K formájában. 98 mph környéki fastballja félelmetes.
• AJ Pierzynski és Tyler Flowers, a két catcher. AJ egy időben még vezette is az AL-t slugging percentage-ben, ami azért minimum meghökkentőleg hatott számomra. Sikerült átmentenie a ST formáját ide, és jelenleg vezeti a csapatot AVG, HR, RBI, SLG kategóriákban is. Emellett nagyszerűen „vezeti” a pitchereket, és hát levezényelt egy perfect game-et is. Tyler szintén jó eddig, ráadásul a bázisfutók kidobásában is jó eddig, 4/4. (Ez korábban egyik gyengéje volt, tehát fejlődés látható itt is.)

• Paul Konerko, Adam Dunn. Paulie hozza az elmúlt 2 évben tőle megszokottat, 9 meccses hitting streakkel nyitott, meglőtte karrierje 397. és 398. HR-ját (hamarosan újabb örömforrásunk lesz!) és szállítja a clutch RBI double-öket. Dunn, bár továbbra is halmozza a K-kat, és elég hektikus formát mutat, azért csak második helyen áll AJ mögött HR, RBI kategóriákban, valamint első a sétákat tekintve. Van hova fejlődnie, de kezdésnek megteszi ez is.
• Alex Ríos. Bár továbbra sem ér 12 milliót a játéka, de legalább ő is kilépni látszik a tavalyi borzalmas slumpból. A soft flyoutok ill. popoutok még mindig megvannak, de .293-as átlaga és .367-es on-base átlaga nagyon szép. Emellett van már game winner 9. inninges HR-ja, és right fielden is lekapkodja a kötelezőket.
• Alejandro De Aza. Tökéletes leadoff man. Nagyságrendekkel jobb, mint Juan Pierre volt. 7 RBI-je a negyedik legjobb a csapatból az AJ-Paulie-Dunn trió mögött, 6 sétája pedig a második legtöbb Dunn mögött. Bár az átlaga lesz még jobb is, mindenesetre a 3 home runja 14 meccs után nagyon örömteli azután, hogy Pierre 320 meccs alatt lőtt ennyit. A bázislopások még nem igazán mennek, de fiatal még a szezon, így aggódni nem fogok emiatt.
• PERFECT GAME!!

Negatívumok:

• Gordon Beckham, Brent Morel. Egy kalap alá veszem a két urat, mert ugyanaz jellemző rájuk. A fieldingjük rendben van, ahogy eddig is, viszont félelmetesen „slow start”-on vannak túl. Mindketten bőven .200 alatti átlaggal, ugyanakkor, önmagukhoz képest korrekt walk számokkal. Persze ha az előbb De Aza esetében említettem a szezon fiatalságát, akkor úgy vagyok korrekt, ha itt is megteszem. Szóval jelenleg nem aggódom miattuk, de hosszútávon nem lesz jó no. 2 hitter nélkül játszani.
• Johnny Danks, Gavin Floyd. Nagyon „szezon eleji formának” „örvendenek”. Sok séta, sok hit by pitch, wild pitch… azért lassan össze kéne állnia a játékuknak, mert az nem járja, hogy a papíron no. 1 és 3 rotation tag úgy dob, mint ahogy a 4-5. számúaktól sem lenne eltűrhető. De ugye fiatal a szezon…

• Ütés RISP helyzetekben. Botrányos, amit bázisfutókkal a 2-3. bázison művel a csapat. Hosszútávon ez sem lesz életképes, változtatni kell ezen, és hozni kell a clutch ütéseket, különben minden második meccsen perfect game kellene az aktuális kezdő dobótól, hogy hozza a csapat a győzelmeket.
• Baserunning. Az mind nagyon szép és nagyon jó, hogy agresszív a csapat a bázisokra kerülve, csak éppen még az eredmények nem jönnek. Persze bizonyosan összeáll ez is az idő előrehaladtával.

Nem lettem hosszú megint, de ez egy heti összefoglaló, kiemelve a csapat jelenlegi erősségeit és gyengéit, nem pedig mérkőzésösszefoglaló, ezáltal rövidebb is.

A csapat ma még a Safeco Fielden meccsel, meglátjuk hogyan jön le mindenkin a PERFECT GAME, és hogy Brendan Ryan megnyugodott-e már… aztán hétfőtől Oakland és Alameda Coliseum, remélhetőleg folytatva a csapat azon jó szokását, hogy a nyugati parti túrákat győztes W-L mutatóval abszolválja. Aztán újra Chicago, és Red Sox négyszer, valamint Indians háromszor.

A következő bejegyzés esélyesen pénteken jön, akkor nem dolgozom majd, így minden valószínűség szerint ráérek majd írni. Megjegyzem, ezt az írást is péntekre terveztem, de így jobban jártam.

PERFECT GAME!

Go Sox!

Túl a szezon első road tripjén, a szezon első pihenőnapjához érve, bejegyzés.

Nagyon korai ilyenkor bármit is konzekvenciaként levonni a látottakból, de azért 5 meccs – a második clevelandi találkozó hóesés miatt el lett halasztva – a semminél mégis több.

Eredmények:

• Péntek, @Texas L 3-2
• Szombat, @Texas W 4-3
• Vasárnap, @Texas L 5-0
• Hétfő, @Cleveland W 4-2
• Kedd, @Cleveland elhalasztva
• Szerda, @Cleveland W 10-6

W-L mutató: 3-2

Szerzett-engedett runok: 20-19

Mindig jó érzés „győztes” road trippel indítani a szezont (a jenkik szeretik az .500 feletti győzelem-vereség mutatókat győztesként emlegetni). Különösen egy újjáépülő és fiatal csapattal, 4/7 részt újonc edzői stábbal.

Az egyes meccsek összefoglalójába nem mélyednék el, akit érdekel, az úgyis látta, akit meg nem, az így járt. Inkább jöjjenek a szokásos gondolatok…

• A csapat nagyon erősnek tűnik pitchingben. A rotation szolid első hetet hozott, a bullpen pedig méginkább. Philip Humber startja sajnos kimaradt a hóesés miatt, de vele úgyse lett volna gond. Az egyetlen, akivel volt, az Gavin Floyd, de ő mindig is átaludja az áprilist, így ennek sem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Chris Sale zseniális első Major League startot hozott, 6.2 IP, 3 H, 1 ER és 5 K, kereken 100 pitchből. Nem sok esélyt adott az egyébként nem rossz Indians lineupnak.

• A bullpen óriási. Igaz, hogy 4 kölyök is van közte, de ez a játékon nem látszott. Végre kiderült, hogy a closer Hector Santiago lett, a két setup-man pedig Matt Thornton és Addison Reed. (Jesse Crain gondolom még spórolós üzemmódra van állítva a ST-beli sérülése miatt.) Szóval Santiago 2 save szituációból kettőt megoldott, ami kezdetnek nagyon jó. Bár a másodikon benyalt egy HR-t, de ez nem is baj, mert így legalább érzi ő is, hogy van min dolgozni. Reed nagyon dominánsnak tűnt, és Nate Jones is bemutatkozott Texasban. Az első két emberét megsétáltatta, de aztán lenyugodott, majd az inningjét Josh Hamilton elleni K-val zárta le. Kezdésnek nem rossz.
• A lineup erősen – európai fociból jól ismert jelzővel illetve – szezon eleji formát mutat, nem túl jó RISP mutatóval. Összességében a 3-1 strikeout-walk arány nem szép, de Jeff Manto hitting coach alatt ez várható is lesz.
• Paul Konerko ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, 5 mérkőzés után .450-es AVG, valamint 5 RBI és 3 double.

• Alejandro De Aza már most több mindent csinált, mint Juan Pierre az elmúlt 2 évben összesen. Sokkal jobb olyan leadoff battert nézni, akibe szorult némi power is, és nemcsak a soft infield single-öket tudja szállítani. 2 home runjával jelenleg vezeti a házi listát AJ Pierzynskivel karöltve. Utóbbi ráadásul 6 RBI-nál tart 4 meccsen, így ST formáját átmenteni látszik. Ami jó, mert kell is a support a Dunn-Konerko tandem mögé.

• Dayán Viciedo a tökéletes példája annak, hogy a ST-beli szenvedésből sem szakad levonni nagy következtetéseket. Nagyon jó at batjei vannak, hozott 2 double-t, és mindösszesen 2 K-ja van. Emellett left fielden is szolid játékot hoz, és nem csetlik-botlik a soft line drive-oknál sem. Persze azért Brent Lillibridge rendszeresen beáll a helyére előnynél a 8-9. inningekre.
• Az infield egyelőre nem a legjobb, a szokásos szezon eleji hibázgatásokat láthatjuk tőlük, ezt mutatja Gordon Beckham, Morel, valamint Eduardo Escobar 1-1 errorja is. De ez ilyenkor még belefér.

Elsőre ennyi, tudom hogy nagyon rövid lett, de 5 meccs után nagyon nagy okosságokat sem lehet még írni, és botrányos kedvem is van, ami erősen kihat a beszélőkedvemre, persze tudom, hogy ez senkit nem érdekel, de akkor is ez van. Lesz ez még jobb is.

AL Central állás:

Következik péntek-szombat-vasárnap a Detroit Tigers, majd hétfőtől csütörtökig a Baltimore Orioles otthon a US Cellular Fielden.

190 nap után újra White Sox baseball!

Opening Day a 2011-es American League bajnok Texas Rangers ellen.

Lineup:

1. CF Alejandro De Aza
2. 3B Brent Morel
3. DH Adam Dunn
4. 1B Paul Konerko
5. C A. J. Pierzynski
6. RF Alex Ríos
7. SS Alexei Ramírez
8. LF Dayán Viciedo
9. 2B Gordon Beckham

Kezdő pitcherek:

• CWS LHP John Danks
• TEX RHP Colby Lewis

Megjegyzések:

• Danks, De Aza és Viciedo első Opening Day startjára készül, RHP Nate Jones esetleges ML bemutatkozására.
• A closer neve még mindig „TOP SECRET” kategória, remélhetőleg a 9. inningre pl. 3-2-es White Sox előnnyel mennek a csapatok, hogy kiderüljön a titok.
• Újonc menedzser (Robin Ventura), újonc bench (Mark Parent), hitting (Jeff Manto) és third base (Joe McEwing) coach.
• A 25-ös keretben hivatalosan négy rookie (RHP Addison Reed, RHP Nate Jones, LHP Hector Santiago és SS Eduardo Escobar) található, de mellettük a már említett Viciedo és RHP Zach Stewart is első teljes ML szezonját kezdi, tehát ők is tekinthetőek újoncnak.

1:05 pm, azaz magyar idő szerint 20:05 a várva várt időpont.

Helyszín: Rangers Ballpark, Arlington, TX

LET’S GO WHITE SOX! APPRECIATE THE GAME!

Így Spring Training után, de még Regular Season előtt, úgy gondolom, írnom kellene egy amolyan csapatról elmélkedős bejegyzést. Munka után lepihenve pont jól is esik majd.

Meglátjuk mi sül ki belőle.

Azt gondolom, a 13-18-as győzelem-vereség mutató ellenére (nagyon) sikeres Spring Trainingen van túl a csapat. Bevallom, akármennyire is elismerem és tisztelem Robin Venturát, ott volt bennem a félsz, hogy sok lesz neki a menedzseri beosztás bármilyen szintű rutin nélkül. Hiszen korábban semmilyen szinten nem volt még menedzser. Azonban úgy tűnik, hogy valóban van akkora hozzáértése és riszpektje a többiek (játékosok) szemében, hogy ez nem okoz problémát.

Az a mondása, miszerint „I’m a big believer in hard work and focusing on the fundamentals (…)” nagyon látszódik is a munkáján, és minden egyes nyilatkozatán érződik ez a fajta mentalitás.

Persze bizonyos, hogy nem fog minden gördülékenyen menni, és lesznek (nagyon) rossz periódusai a csapatnak, és lehet, hogy Ventura hibájából is be fog csúszni egy-egy vereség, de ez benne van. A tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie.

Mark Parent bench coach ehhez tökéletes segítője lesz, nagyon hasonló gondolkodásmóddal.

A csapat szerencsére egészséges, gyakorlatilag Jesse Crain right olbique strain sérülése volt az egyetlen, amely említésre méltó, de az utolsó meccseken ő is visszatért, és jó formát is mutatott. Ami ennél is fontosabb, hogy saját elmondása szerint nem érzett semmilyen fájdalmat sem játék közben, tehát mondhatjuk, hogy semmi baja.

Ugyanígy egészséges(nek látszik) Jake Peavy is, a játéka, mozgása alapján, és természetesen a nyilatkozataiban is előszeretettel hangoztatja, hogy ez a legfontosabb. Az már más kérdés, hogy 17 millió dolláros fizetéssel ez kevés, hozni kell az eredményeket is. Bár ezzel kapcsolatosan már szkeptikus vagyok… még szerencse, hogy ez senkit nem érdekel.

Sok helyen olvasok nagyon lehúzó írásokat a csapatról. Aminek némi alapja azért van is, mert pl. Mark Buehrle vagy Sergio Santos nagyon hiányozni fog a csapatnak, ellenben ez a team még nélkülük is tele van jobbnál jobb játékosokkal, és ha összeáll az egész, akkor bárki ellen bármikor nyerni tudnak.

Adott egy – amerikai értelemben vett – szolid rotation, ami minden eredményes csapat alapja. Adott egy kérdéses, de tehetséges bullpen – azért négy kvázi újonccal nem lesz minden szép és jó. Hozzájuk jön a liga (talán) legjobb pitching coacha, Don Cooper, ami garantálja, hogy mindenkiből ki lesz hozva a maximum.

Adott egy nagyszerű defensive lineup, amelyben gyakorlatilag csak a left fielder (Dayán Viciedo) játéka kérdéses, de az is csak azért, mert 4 év alatt a negyedik poszt rejtelmeibe kell elmélyülnie. A négy infielder kivétel nélkül Gold Glove-kaliber, persze mivel nem népszerű és sikeres csapatban (aka New York Yankees) játszanak, így nem túl észrevehetőek.

Végül adott egy papíron erős lineup, jó leadoff batterrel, elitbe tartozó 3-4-5. helyen ütőkkel, és ámbár fiatal, de szintén tehetséges bottom three-vel.

Természetesen olyan nincs, hogy mindenki jó formában hozza le mind a 162 meccset, de ha minimalizálni tudják a srácok (és a coaching staff) a hullámvölgyeket, akkor szerintem mindenképpen szép év elé nézünk, és (simán) .500 feletti mutatóval zárhat a White Sox. AL Central győzelemben természetesen nem gondolkodom, a Detroit Tigersnek ahhoz túlságosan jó lineupja van, de a 2. hely nem elérhetetlen. Ha már AL Central, pár szó a többiekről.

A Detroit Tigers, a csoport tavalyi győztese furán hangzik, de Víctor Martínez season-ending sérülésével, ill. annak következményével (Prince Fielder) csak erősödött. A rotation ásza a tavalyi Cy Young Award győztese, Justin Verlander méltán a liga egyik legjobbja, a mögötte következők (Doug Fister, Max Scherzer, Rick Porcello) szintén szolid starterek. José Valverde zseniális closer, Joaquin Benoit, Octavio Dotel és Al Alburquerque (remélem jól írtam a nevét) nagyon korrekt bullpent adnak ki. A lineup félelmetes, Fielderrel, Miguel Cabrerával, Jhonny Peraltával, Delmon Younggal, Brennan Boesch-sal, Alex Avilával. Ha ez a csapat összeáll, a 100+ győzelem sem elérhetetlen számukra.

A Cleveland Indians fiatal csapata akár meglepetést is okozhat. A rotationjüket Justin Masterson neve fémjelzi, aki tavaly robbantott, és elég kellemetlen napokat okozott a Sox játékosainak is. Ubaldo Jiménez korrekt no.2 starter, a nagy öreg Derek Lowe is jó lehet harmadiknak. A két fiatal (Josh Tomlin, Jeanmar Gómez) meg majd kiderül, mit mutat, a potenciál meg van bennük.

A lineup egészen tetszetős, a tavaly breakout évet hozó shortstoppal, Asdrúbal Cabrerával az élen. Shin-Soo Choo, Carlos Santana (nem a kiváló gitáros), Shelley Duncan biztosan fog csodákat művelni. Jason Kipnis nagyon tehetséges 2nd baseman, és Jack Hannahan is szép visszatérő évet hozott tavaly 3rd base-en. Michael Brantley szolid CF, az egyetlen poszt, amin ürességet érzek, az a first base. Matt LaPorta nem váltotta meg a világot tavaly sem, és tartok tőle, Casey Kotchman sem fogja idén.

A Kansas City Royals a jövő csapata, legalábbis sokak egyöntetű véleménye szerint. De jelenleg még nem jók. Az, hogy a rotationjük két húzóembere Bruce „Cy” Chen és Luke Hochevar, sok mindent elmond róluk. Persze tavaly mindketten szopatták a White Soxt rendesen, de attól még nem 1-2. starternek valók. Jonathan Broxton 3 éve még jó closer volt, azóta nem az igazi, de talán az LA-ből elköltözés jót tesz neki. A lineup viszont rendben van, a jövőben (és már idén is) tényleg jó lehet (lesz) a csapat ezen része. Billy Butler, Eric Hosmer, Alex Gordon, Mike Moustakas mind fiatal és nagyon tehetséges ütő, kiegészülve a RF Jeff Francoeurral jó kis ötöst alkot. Chris Getz és Alcides Escobar jó védelmet ad az infield közepén, ahogy Lorenzo Cain az outfield közepén. Brayán Peña szintén a jövő catcherje lehet KC-ben.

A Minnesota Twins az a csapat, amely egyébként bármennyire is ótvar, a White Sox ellen mindig zseniális. Hiába van 15-day DL-en még a batboy is, akkor is. Carl Pavano és Francisco Liriano szolid no.1-2 starter, de utánuk nagy az űr, és a bullpenben is vannak kérdések. Matt Capps elvileg jó closer, Glen Perkins pedig nagyon tehetséges setup-man. És ennyi. A lineup prímjét Joe Mauer és Justin Morneau adná, ha egészségesek tudnának maradni egyszer végre. Hiányukban úgy üres a catcher poszt, mint a first baseman. Alexi Casilla, Jamey Carroll ad egy nem túl kiváló belső infieldet, Danny Valencia viszont nagyszerű 3rd baseman. Az outfield bal széle Josh Willinghammel és Denard Spannel/Ben Revere-rel megoldott, a jobb oldalon meg majd játszik valaki.

Összegezve, a Tigers nálam egyértelmű esélyes a divízió megnyerésére, a White Soxnak viszont illene elcsípnie a 2. helyet ebben az összeállításban. Az Indians és a Royals a jövő csapata, inkább 2-3 év múlva lehet majd velük komolyan számolni véleményem szerint. A Twinkiesnél minden a Mauer-Mourneau duó egészségi állapotán múlik, velük megszorongathatják a Royalst. Nélkülük azonban egyértelmű 5. helyezettek.

Back to the dark side!

Hol is tartottam? Ja igen, ha kitart mindenki jó formája, akkor simán .500 feletti mérleg lehet a vége.

Mondom ezt azért, mert Paul Konerko és Adam Dunn a liga legjobb sluggerjei közé tartoznak, és előbbi bizonyosan All-Star kaliber évet fog hozni, míg a ST alapján Adam Dunn is régi önmagát megtalálni látszik. Az pedig 35-40 HR-t és 100+ RBI-t jelent. Konerkóval együtt ez 70 környéki HR és 200 RBI. Nagyon bízom Dunnban.

Előttük/mögöttük Alexei Ramírez szintén jó lesz, legalábbis a posztján játszók közül bizonyosan az egyik legjobb. Bár újonc évéhez képest mindig elmarad a statokkal, de 15-20 HR benne van, ami 70-80 környéki RBI-jal és .270-.280-as átlaggal vegyítve sok mindenre jó lehet. Van egy Dayán Viciedónk, aki botrányos ST-n van túl, de ezt tudjuk be az újabb poszt tanulásának. Bizonyosan lassan fog kezdeni (amióta átjött az USA-ba, minden szinten az első éve nehezen indult), de ha belejön, csodákat fogunk látni tőle. Egy 20 HR, 70 RBI szezont elvárok tőle így elsőre, remélhetőleg ki is hozza magából ezt. Mert benne van. Idővel biztosan nem fog csetleni-botlani sem minden labda elkapásánál/felszedésénél.

Alejandro De Aza korrekt leadoff man, nagy kedvencem is. Az AJ Pierzynski-Tyler Flowers tandem éppen jó catcher duót alkot, ami nincs meg az egyikben, az megvan a másikban. Nagyon kiváncsian várom, hogy a szezon előrehaladtával vajon egyre több lehetőséget fog-e kapni Flowers. Egy esetleges AJ slump ennek katalizátora lehet, és én azt sem tartom kizártnak, hogy AJ cserélve legyen a július 31-ei non-waiver trade deadline-kor. Persze ehhez kellene az, hogy Flowers jól teljesítsen, és hogy a White Sox ne nagyon legyen .500 felett.

Ahogy azt említettem fentebb, a Gordon Beckham-Alexei Ramírez-Brent Morel 2B-SS-3B sor Gold Glove-szint, ezzel nem is lesz gond, ahogy azzal sem, hogy a „Cuban Missile” támadásban pedig Silver Slugger-közeli számokat hozzon. Morel tavaly szeptemberben mutatta, hogy rejtőzik benne némi power is, remélhetőleg Jeff Manto hitting coach tudja általánosítani is azt. Beckhamnek pedig do-or-die év lehet az idei. Az egyetemen klasszis ütő volt, és rookie évében is bizonyított, aztán azóta egyre jobban süllyed. Ez így nem mehet tovább, hiába elit védő, ha ütni nem fog tudni, akkor Kenny Williamsék türelme elfog fogyni. Ha slumpolni fog, eljöhet Brent Lillibridge ideje, aki „everyday starter” szerepért kiált. Ami abszolút jogos is, bár én azért szívesebben nézném őt outfielden everyday starterként, mondjuk Ríos helyén. A képességei alapján jobb OF-nek tűnik Lilly nekem. És ha már Alex Ríos szóbajött… na egyedül vele kapcsolatban vagyok borúlátó. Ha a szemébe nézek (monitorképen keresztül) már nem tetszik, amit látok. Persze ezt megmagyarázni nem tudom, de nekem nem tetszik. Annak idején a Blue Jaysben korrekt kis RF volt, ennek okán Viciedóval kiszúrva áttették Venturáék right fieldre, mondván ott majd magához tér. De valahogy a Spring Training során nem ezt láttam. (Persze a ST legtöbbször arra jó, hogy ne vonjunk le belőle semmilyen messzemenő következtetést, és mégis.) Hozza a soft flyoutokat, és az ütések ívének leolvasása sem megy neki, mindig elszámolja magát, aminek aztán 1-2 engedett run a vége. Mintha valami eltört volna nála, valamilyen érthetetlen okból. Ha igazam lesz, akkor jöhet akár Kosuke Fukudome is, aki hozná a kötelezőt, de semmi többet, vagy ha majd a Triple-A-beli farmban, a Charlotte Knightsban Jordan Danks úgy teljesít, akkor akár az ö ideje is. Aprópó Danks, a jövő a ST-t látva biztosítottnak tűnik, 2 éven belül úgy Jordan Danks, mint Trayce Thompson és Jared Mitchell csapatba kerülésért fog jelentkezni.

Apropó Danks 2.0, a logikám valamiért – talán mert nincs jó csapat jó pitching staff nélkül – mindig azt diktálja, hogy róluk beszéljek elsőként, ám most mégis a fielderekről írtam. De annyi baj legyen.

Szóval a rotation elég kétarcú valami. Sok kérdés van ám itt, de Johnny Danksben minden megvan ahhoz, hogy elit lefty és team leader legyen. Idén immár hivatalosan is el kell indulnia ezen az úton. Jake Peavyt kielemeztem már sokszor, így most nem tenném, a legjobb lenne, ha úgy teljesítene, és egészségét megőrné, hogy a szezon közepe táján valami cup contender csapatra rá lehessen sózni, hogy aztán jöhessen Néstor Molina. Gavin Floydot én bírom, így remélem marad (nagyon pletykálnak róla hónapok óta, hogy trade alap lehet), és bebizonyítja, hogy no. 2 starterré képes lenni.

[Kimaradt, így beszúrom ide: nagyon remélem, hogy Johnny idén megkapja az őt megérdemlő run supportot, mert az a tavalyi 0-8-as kezdés még mindig rémálmokat okoz nekem.]

Philip Humber nagyon nagy kedvencemmé lett tavaly, nem is csoda, hiszen az All-Starig All-Star játékot mutatott, pedig első éve volt kezdőként a Major League-ben. Idén valami hasonlót várok tőle, csak úgy, hogy bírja egész évben, mert tavaly nagyon elfáradt a szezon végére. Ami érthető, hiszen életében soha nem dobott korábban 150 inningnél többet 1 szezon alatt.

Chris Sale pedig biztosan jó lesz kezdőként is, bár a szezonja biztosan olyan lesz mint a hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent. Ld. Spring Training.

Csapatrészt érintve a legnagyobb kérdés a bullpen, de nekem marhára bejön az egész. Bár kedves Robin nem akarja megnevezni a closert, és állítólag egyáltalán nem is fogja hivatalosan kimondani a nevét – majd meglátjuk az első alkalommal a Regular Season során, amikor save situationben valakit a dombra kell küldenie.

De ez mindegy is, a lényeg, hogy Matt Thornton és Jesse Crain még mindig nagyszerű setup-manek, és hasonló játék várható tőlük idén is, mint tavaly, ill. azelőtt. Will Ohman arra jó lesz, hogy bukott meccseken benyaljon még pár homárt, egyértelműsítve a vereség tényét, de valaki kell erre a szerepre is.

És ami nagyon tetszik, az a négy kölyök. Tényleg rebuild van, ahogy Kenny megmondta. Kvázi négy rookie-val nekivágni a szezonnak nem kis bátorság, még akkor sem, ha mind a négyen megérdemlik, hogy a 25-ös keret tagjai legyenek. Mert akármennyire is tehetséges az Addison Reed, Hector Santiago, Nate Jones, Zach Stewart négyes, újoncok, tehát bennük van, hogy rosszak legyenek, ezt el kell fogadni. És mivel sokan is vannak, bizonyosan rossz is lesz közülük valaki mindig. De persze ez az élet rendje, a lényeg, hogy türelemmel kell lenni feléjük, és teszem azt 2 rossz outing után nem leküldeni őket AAA-be, mert abban sok logika nem lenne, bár legalább hazavágná az adott kölyök önbizalmát pár hónapra. Természetesen ha hosszabb távon nem menne a játék a négyes valamelyik tagjának, akkor le kell küldeni őket, de az más kérdés. És aggódni ekkor sem kell, mert nagyszerű veteránok várják a hívást Kennytől. Úgymint Brian Bruney vagy Eric Stults.

Kezdek kifogyni a gondolatokból, ígyis csak önmagamat ismétlem már, mert korábban ezeket leírtam sokszor. Meg kezdek éhes is lenni így ca. 120 percnyi gépelés után, szóval legyen elég ennyi. Csak ezt mindenképpen ki kellett írnom magamból, még akkor is, ha mondtam már. Nem lehet elégszer mondani.

Még egy gondolat. A szezon közben, úgy tervezem, szériánkénti vagy hetenkénti rendszerességű írások lesznek, munkától, kedvtől függően. Akár váltakozva is, egyszer 3 meccs után, egyszer 1 hét után, majd megint 3 meccs múlva. Ez még a jövő titka.

Remélem nem magamnak fogok írni, néhanapján esetleg jöhetne néhány komment is, mert elvileg azt is lehet szabadon. (Nem próbáltam azóta se.)

MLB TV Premium élesítve, a várakozások a magasban, itt a baseballidény:

LET’S GO WHITE SOX! Appreciate the game!

Ui.: 14 474 karakter, szóközökkel. Büszke vagyok magamra.

LHP John Danks – képes lesz előlépni, és a staff ásza lenni?

RHP Gavin Floyd – beváltja végre a hozzáfűzött reményeket?

RHP Jake Peavy – kibírja sérülés nélkül a szezont?

LHP Chris Sale – kezdőként is domináns lesz?

RHP Philip Humber – egyéves csoda, vagy több annál?

LHP Matt Thornton – visszatér 2010-es formájához?

RHP Jesse Crain – idén is elfogy szeptemberre?

RHP Addison Reed – májusra vagy júniusra lesz a csapat closere?

LHP Will Ohman – eléri, hogy a batboy azért ne üssön róla HR-t?

LHP Hector Santiago – screwballja tényleg ennyire megüthetetlen?

RHP Zach Stewart – májusban, vagy júniusban fog először kezdeni Peavy helyén?

RHP Nate Jones – tud konzisztensen strike-okat dobni?

C A.J. Pierzynski – hány bázisfutót fog kidobni 2nd base-nél, 0 vagy 1?

C Tyler Flowers – kezdővé lesz a szezon végére?

1B Paul Konerko – újabb 30+ HR és 100+ RBI szezon?

2B Gordon Beckham – megtanul ütni?

SS Alexei Ramírez – 2012 Gold Glove Winner?

3B Brent Morel – „one-month wonder” vagy több annál?

INF Eduardo Escobar – kap elég lehetőséget a fejlődéshez?

INF-OF Brent Lillibridge – fog kezdeni C és P posztokon is a szezonban?

LF Dayán Viciedo – vajon ezen a poszton fejezi be a szezont?

CF Alejandro De Aza – későn érő típus?

RF Alex Ríos – idén hány Gatorade italadagolót fog a kispadhoz vágni?

OF Kosuke Fukudome – jön a helyére Jordan Danks a trade deadline-kor?

DH Adam Dunn – ?

Végre megvan az Opening Day Roster, 1 nappal korábban, mint előre mondták.

Rotation: #50 John Danks, #44 Jake Peavy, #34 Gavin Floyd, #49 Chris Sale, #41 Phil Humber.

Bullpen: #37 Matt Thornton, #26 Jesse Crain, #43 Addison Reed, #77 Will Ohman, #53 Hector Santiago, #48 Zach Stewart, #65 Nate Jones.

Catcherek: #12 AJ Pierzynski, #17 Tyler Flowers.

Infielderek: #14 Paul Konerko, #15 Gordon Beckham, #10 Alexei Ramírez, #22 Brent Morel, #18 Brent Lillibridge, #38 Eduardo Escobar.

Outfielderek: #24 Dayán Viciedo, #30 Alejandro De Aza, #51 Alex Ríos, #1 Kosuke Fukudome.

Designated hitter: #32 Adam Dunn.

Közte 4 újonccal, abból 3 reliever: Reed, Santiago, Jones, Escobar.

Várjuk április 6-át.